A bengáliról mint fajtáról
Elsősorban azok részére szánom ezt a kis leírást, akik most előszőr hallanak a bengáliról mint fajtáról, vagy csak nagyon keveset tudnak róluk.Az interneten számtalan olyan leírás kering róluk, ami félrevezető, vagy hiányos, de én itt csak a saját szubjektív véleményemet szeretném leírni, azok alapján amit én tapasztaltam róluk az elmúlt években, úgy, ahogyan én látom őket, a teljesség igénye nélkül.
Mindenekelőtt azt érdemes tudni róluk, hogy többek között egy vadmacska bevonásával létrehozott, viszonylag fiatal (80-as években elfogadott) fajtáról van szó. Fontos tudni, hogy ennek ellenére, ahogy az évek alatt megjelentek az egyre fiatalabb generációk, úgy finomodott a fajta jelleme abból a szempontból, hogy egyre háziasabb és kezesebb lett. Én azt látom, hogy egyre kedvesebb és bújósabb
gyerkőcök születnek, így én azt gondolom, bátran lehet őket kisgyerek mellett is tartani, semmilyen szempontból sem jelent nagyobb kockázatot mint mondjuk egy házimacska.
A másik szerintem fontos tényező, az a jellemük. Inkább áll közelebb a kutyákéhoz, mint a macskákéhoz. Általánosságba véve társaság kedvelőek, embercentrikusak, igénylik az ember közelségét, törődését. Beszédesek, ami alatt azt értem, hogy aktívan kommunikálnak az emberrel, nagyon sok mindent megértenek, kérdésre, felszólításra “válaszolnak”, “vitatkoznak”. Gyakran kezdeményezik ezt a kommunikációt, gyakran maguk hívják “táncba” az embert egy kis tere-ferére.
Aktív, mozgásigényes, karakán jellemű cicák, kíváncsiak, nyitottak, mindent tudniuk, látniuk kell, mindenhez hozzá kell érniük, mindent meg kell “rágcsálniuk”.
Hihetetlenül okosak, nagyon hamar tanulnak, nevelhetőek, nyitottak az új dolgokra. Például egy hétköznapi kilincs kinyitása, vagy egy eldobott kislabda visszahozása sem okoz gondot nekik.
Nagyon alkalmazkodóak, egy költözés alkalmával minimális a szorongásuk, vagy egyáltalán nincsen, a legtöbbjük a hámmal való sétáltatást nagyon élvezik és igénylik is, hosszabb utazásokat is nagyon jól viselik.
A tartásukról szeretnék még néhány mondatot írni, amit fontosnak ítélek, de továbbra is hangsúlyozom, ezek az én meglátásaim, a saját tapasztalataimra hagyatkozva.
Amióta bengálikkal foglalkozom, sok cica tápot és húst végig próbáltam náluk, sok féle verzióban. Személyes véleményem hogy bizonyos húsokat nem tanácsos adni nekik, (sertés, csirke, szarvas) és arra is érdemes odafigyelni honnan való a hús és hogyan volt tárolva azelőtt, hogy feldolgozzuk nekik. Én azt tapasztaltam, hogy szükséges plusz vitaminokkal kiegészíteni a husit és nagyon jót tud tenni nekik a főtt zöldség is (répa, brokkoli). Azon túl, hogy jótékony hatással van rájuk, szeretik is azokat.
Fontosnak érzem leírni azt is, hogy a legtöbb bengáli nem jól reagál a túl magas össz. fehérje tartalmú száraztápokra, legfőképpen a picik, a növendékek és a nőstények. És ide tartozik az is, hogy a gyógynövény tartalmú száraztápok rövidtávon nagyon jók, de hosszútávon különféle problémákat okoznak. Ezért ezeket én személy szerint nem szoktam javasolni.
Azt gondolom, hogy a bengáli cicák olyan emberekhez illenek, akik azon túl, hogy szívesen élveznék minden nap ennek az egyedülálló fajtának a csodálatos szépségét és eleganciáját, el tudják fogadni, hogy ők nem csak egy macska, hanem valóban teljes értékű családtagok, hogy idő és energia igényes a tartásuk, hogy nagyon kell vigyázni rájuk, a kis érzékeny lelki világukra, mert azok. A robosztus, vad külső mögött, hatalmas és extra érzékeny lelkük van, fantasztikus egyéniségek, és telis tele vannak szeretettel.
Azok a kiváltságosok akiknek ilyen cicájuk van, büszkék lehetnek rájuk, és életük végéig, nap mint nap, ki kell érdemelniük azt a bizalmat és ragaszkodást amivel ez a csoda lény megtiszteli őket.
