Szaporítónak nevezném azt a személyt, aki az állatai kárára, a lehetö legkevesebb befektetett idővel, pénzzel és energiával a legtöbb hasznot próbálja behajtani.

Erröl a fajta hozzáállásról nem is szeretnék többet megfogalmazni.

Elmondanám inkább, hogy véleményem szerint, hogyan is néz ki a jó tenyésztő.

Az egyik legalapvetőbb szabály, hogy a jó tenyésztő 12 hetes kora előtt nem adja ki a kiscicát a kezéből. Erre az időre nem csak azért van szükség, hogy önállóan tudjanak szilárd táplálékot enni, hanem azért is mert idő kell ahhoz, hogy egy kölyök stabilan szobatisztává váljon, kialakuljon egy jó féle személyisége és hogy hozzászokjon a mindennapi zajokhoz mint a porszívó is. Én legtöbbször 16 hetesen adom oda a piciket, azért mert én azt tapasztaltam, van hogy az a néhány plusz hét kell egy egy kölyöknek még picit bújni a mamihoz, még picit cicizni, még akkor is ha a maminak akkor már nincsen teje.

A jó tenyésztő minden kiscicával törzskönyvet ad és ezért nem kér plusz pénzt! Törzskönyv nélkül ugyanis nincsen fajtatiszta cica!

Továbbá a kiscica féreghajtva kell legyen 3-4-szer (de legalább 2-szer) mielőtt a gazdija hazavinné magával és ez az oltásaival együtt szerepel is a kiskönyvében, ahogyan a cica minden adata, a mikrochip száma és az állatorvos pecsétje is, hogy a cica egészséges.

A jó tenyésztő szerződés formájában garanciát vállal a kiscica jellemére, szobatisztaságára, származására, a pillanatnyi állapotára, hogy a cica egészséges és hogy a szülei szürve vannak a releváns betegségekre.

A jó tenyésztő szobatiszta, barátságos, kéz szelíd, jól szocializált kiscicát értékesít csak, nem egy olyan minden hangra összerezzenö, rettegő kis lényt, akit csak akkor látunk előjönni a kanapé alól amikor kimerészkedik enni vagy a dolgát elvégezni, vagy még rosszabb esetben még azt sem. A jól szocializált bengáli kölyök, keresi a gazdája társaságát, szeret időt tölteni vele, még jobb esetben “kommunikál”, sokat dörgölőzik, ölben van, dorombol. Egy ilyen cica, sokat játszik, érdeklődő, kíváncsi és “rossz”. “Rossz” a legjobb értelemben. Ugrabugrál, ellopja a papucsokat és mindent megeszik amit elé raknak. Hogy egy kiscica ilyen kamasszá válhasson, rengeteg törődést igényel, sok foglalkozást, odafigyelést a tenyésztő részéről és ami nem elhanyagolható, jó vérvonalú, hasonlóan barátságos, kedves szülőket. Egyáltalán nem elég összerakni két ellenkező nemü cicát aztán várni, hogy a mamacica birkózzon meg minden feladattal. Mert abból sem szobatiszta kölyök nem lesz, sem kedves, sem jól szocializált.

Egy jó tenyésztő tiszta, barátságos, meleg helyen tartja az állatait, ahol minden cicának bőven van helye és lehetősége mozogni, futkorászni, játszani, ahol a cicák látják a gazdijukat, legjobb esetben együtt is élnek vele.

Egy jó tenyésztő kérés nélkül, büszkén ontja a képeket videókat nem csak a kiscicákról, hanem a szülőkről és a környezetükről is. Most nem szeretnék abba belemenni, hogy melyik tenyészetnél van lehetőség még személyes látogatásra, ez tenyésztőnként változó, azt gondolom, enélkül is megvannak azok az eszközök, hogy az érdeklődő egy átlátható képet kapjon arról, hol és hogyan élnek a tenyészetben a cicák, hogyan nevelkedik pontosan a kiszemelt cicagyerek.

Egy jó tenyésztő rendelkezik a szülök összes releváns és elérhető genetikai szűrésével, törzskönyvével, naprakész oltási programjával, aktuális fotóikkal, amit minden további nélkül, szívesen meg is mutat az érdeklődőknek.

Egy jó tenyésztő karban tartja a tenyészetét ami szemmel látható is. És amit nagyon kevesen tudnak, hogy ez egy nagyon nehéz feladat. A cicák szépek és édesek, de hamar le tudnak lakni egy otthont, ha az ember nem figyel erre oda nagyon. Egy tenyészetben ha nem minőségi bútort és felszerelés használnak, 1-2 év alatt elfogyasztanak egy macskabútort, egy fekvőt és a táljaikat. Ezeket folyamatosan pótolni nagyon megterhelő anyagilag, ha pedig mindenből prémium minőséget veszünk akkor az még ennél is drágább ugyan, de akkor talán kibírnak 5-6 évet. A lényeg, hogy minden tiszta és higiénikus legyen körülöttük és akárhogyan is, de ez nagyon drága mulatság.

A jó tenyésztő külön gondot fordít arra, hogy a szülök, jó vérvonalból származó, a fajta standard- nek leginkább megfelelö, hibáktól mentes tenyész cicák legyenek, akik egy kiállításon is megállják a helyüket.

A jó tenyésztő alaposan megválogatja kinek ad cicát és igyekszik megtudni minél többet a számára komoly érdeklödökröl, hogy ez alapján el tudja dönteni, ki lesz a cicáinak a tökéletes gazdi.

A jó tenyésztő kapcsolatot tart a gazdikkal, azután is, hogy elvitték a cicájukat, igyekszik segíteni ha szükség van rá, mindig válaszol a felmerülő kérdésekre és amíg a cica él, rendelkezésre áll, hiszen nem csak addig felelünk egy cicáért amíg el nem viszik, hanem mindaddig amíg élnek.

Természetesen a jó tenyésztő tagja egy vagy több macska egyesületnek és vállalkozása hivatalos keretek között zajlik, betartva a mindenkori szabályokat.

Lehetne emelni a tétet még rengeteg dologgal, de úgy vélem ezek tényleg alapvető követelmények egy jó tenyésztőnél, ezek bármelyike megléte nélkül (szerény véleményem szerint) semmilyen tenyésztőről sem lehet beszélni.